Határtalanul! 2023

Kirándulás Székelyföldre

 „Megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával”

2024. május 29 és június 3. között iskolánk 27 hetedikes diákja hat napos Határtalanul! tanulmányi kiránduláson vett részt Erdélyben. Kísérő nevelők Kovácsné nagy Anikó és Ráczné Stummer Ibolya osztályfőnökök, valamint Kelemenné Hajdó Mária csoportvezető.

1. nap:

Reggel 6 órakor indultunk Vámospércsről bérelt autóbusszal. Nyírábrány határátkelőnél léptünk át Romániába. Utazásunk első állomása Marosvásárhely volt. A frissen felújított Kultúrpalotában tettünk látogatást, ami ebben a csodaszép állapotában csak az építése idejében volt látható. Az idegenvezető röviden, érthetően mesélt a város történetéről, híres polgármesteréről Bernády Györgyről és a palota épületéről. Az érdekes előadást a látvány múlta csak felül. A hangversenyteremben nagy élményt jelentett mindannyiunknak, a közös éneklés. Sajnos nagyon esett az eső, így a séta a Rózsák terén elmaradt.

Hosszú utazás után érkeztünk meg Korondra. Korond egy erdélyi falu a mai Romániában, Hargita megyében. Az úgynevezett Sóvidék legnevezetesebb települése. Iparművészeti, idegenforgalmi és művelődési központ. Korondon a fazekasságnak ősi hagyományai vannak, sokan Európa egyik legjelentősebb fazekas központjának tartják. A szállás elfoglalása előtt betértünk egy sófeldolgozó üzembe, ahol a Parajdon kibányászott sótömböket dolgozzák fel. Készítenek fürdősókat, fűszersókat, sószappant, sólámpát, stb. Tófalvi Csaba ízes beszéde a sófeldolgozásról meghozta a kedvet a mesterség megismeréséhez. Bemutatta egy sótömb felszeletelését is, miközben szippanthattunk nagyokat a sós levegőből. Az itt készült termékekből természetesen vásároltunk is.

Ezután elfoglaltuk a szállásunkat az Aragonit panzióban.

2. nap:

A bőséges reggeli után a Korondi-fennsík tanyavilágába (Fenyőkút) tekinthettünk be.

Elsőként a Tofigem üzembe mentünk, ahol Tófalvi Zita nagy szeretettel és hozzáértéssel mesélt a gyerekeknek a különböző gyógynövények gyógyhatásairól, bemutatta a belőlük készült lekvárokat, szörpöket, tinktúrákat. Lehetőségünk nyílt a termékek megkóstolására és vásárlására is. A gyerekek érdeklődéssel hallgatták az előadást és még ennél is nagyobb élvezettel kóstolták meg a különböző lekvárokat, szörpöket.

Innen átsétáltunk egy esztenához, ahol a juhsajt és az orda készítésének a folyamatába nyerhettünk betekintést Fábián Lajos vezetésével. Az itteni illatok nem igazán tetszettek tanulóinknak. A finom sajtból és ordából csak néhány diák kóstolgatott. Megnézhettük a tanyán lévő állatokat, a juhnyájat a mezőn.

A csodás fennsíkon sétálva a harmadik állomásunk a tőzegláp volt. A Görgényi-havasokban vulkáni tevékenység zajlott, így alakult ki a lápos területekhez szükséges lapos terület, amelyről nehezebben folyik le a víz, és amelynek közepén egy mélyedés található. A jégkorszakban ezt töltötte fel az olvadó jég savas vízzel, amit benőtt a tőzegmoha. A moha nem rothadt el, hanem lassan elszenesedett, tehát ez a tőzegláp. Több méter mélyen egymásra rakodott tőzeg, majd moha, és fák. A lápon tett vidám és energikus séta során őshonos növényekkel és állatokkal ismerkedtünk.

Visszaérkezve Korondra meglátogattuk Mathé Imréné Etelka keramikust a műhelyében, aki megmutatta az írokázást, fia pedig a korongozást.

Ezt követően a gyerekek ki is próbálhatták mindkét tevékenységet. Ekkor már nagyon fáradtak voltak tanulóink a sok gyaloglás miatt.

Este mindannyiunk örömére folklór bemutatóra invitáltak bennünket. Fellépett a helyi rézfúvós zenekar, egy fiatal pár táncokat mutatott be, két kislány népdalokat énekelt. Majd a közönség soraiból felhívtak diákokat a színpadra, akiknek megtanítottak pár tánclépést. A rendezvény zárásaként közösen  elénekeltük a székely himnuszt és a Nélküled című dalt. 

3. nap:

A reggeli után túrázni indultunk a panzió közeli Fingó-borvíz forráshoz, melynek vize nagyon jótékony hatású, ezért sokan messziről is eljönnek vizéért.

Innen a Csigadomb tanösvényhez gyalogoltunk, ahol aragonit bánya volt az 1930-as években. Az aragonit általában fehéres-sárgás, narancsos, néha kékes színű karbonát kő, mely csiszolva nagyon értékes, szép ékszereket lehet belőle készíteni.

Délben ellátogattunk a Korondi Szakközépiskolába, ahol az iskola igazgatónője fogadta a csoportot. Az igazgatónő bemutatta Korond és környéke (Sóvidék) nevezetességeit, a település iskoláját. Beszélt a település földrajzi adottságairól és ezzel kapcsolatban kialakult mesterségekről. Ezt követően a sportcsarnokban csatlakozhattunk egy sportversenyhez. Diákjainknak a sok gyaloglás után is maradt energiájuk focizni és különböző sportjátékokban küzdeni a helybéli gyerekekkel.

Késő délután végre sétálhattunk, nézelődhettünk a bazársoron.

4. nap:

A reggeli megbeszélést követően buszos kirándulásra indultunk. Első állomásunk Kalonda-tetőn a szénégetőknél volt. Itt láthattunk frissen elkészített illetve már elégett boksát. Rácsodálkoztunk az ott dolgozók „feketeségére”. Látva a szénégetők nagyon nehéz munkáját, tanulóinkban a megbecsülés érzése alakult ki. A füstös illatot magunkkal vittük a buszra.

Innen Farkaslakára utaztunk, Tamási Áron szülőhelyére, ahol kérésére eltemették. Tiszteletünk és megbecsülésünk jeleként sírjánál koszorút helyeztünk el és elénekeltük a Himnuszt. Síremléke a Hargitáról származó kb. 8 tonnás bazalttömb. A sírján ez a felirat áll: „Törzsében székely volt, fia Hunniának. Hűséges szolgája bomlott századának”.

 A megemlékezést követően elgyalogoltunk abba a házba, ahol valamikor családjával együtt élt.

 Következő úticélunk Kőrispatakon a Szalmakalap Múzeum volt. Csodálatos tájon át vezetett oda az út.

A múzeum egy jellegzetes székely házban kapott helyet. Ennek első szobájába lépve szalmakalapok sokaságát látjuk, valamint a különböző formájú, vastagságú fonatokból is ízelítőt kapunk. A kis ház középső szobájában szalmából készült dísztárgyak sokasága, a hátsó szobában pedig fotók segítségével ismerhettük meg a kalapkészítés mozzanatait.

Az udvaron a patakból kiszedett különböző formájú kövek gyűjteményét nézhettük meg, és megpróbáltuk kitalálni, mire is hasonlítanak.

Lehetett szalmakalapot dobálni bábuk fejére.

Szőcs Lajos bemutatta, hogyan készül a szalmakalap. Előadásából megtudtuk, hogy a szalmakalapok jelentéssel is bírtak. Pl. ha nagyobb volt a karima, akkor az a gazda több földdel rendelkezett. Ha a díszítés bal felől volt, akkor tudni lehetett, hogy magyar ember a viselője, ha jobb felől, akkor román. Ha felhajtották a karimát hátul, a viselője még tegezhető, fiatalember volt.

A mester nagyon szívén viseli faluja sorsát.  Elszavalta György Horváth László versét Bözödújfalura emlékezve:

„És láttunk élő vízben templomot mely halott,

Ott, ahol temetést és gyászt kongatnak a vízi harangok.

Ott, ahol a csúcsánál, a víz alatt kezded meg lefele mászni a fát,

Ott mondhattunk egy vízbe fullasztott faluért néma imát.”

Kipróbálhattuk a szalmacsillag, illetve angyal készítését.

Ezt követően Bözödújfalu, az elárasztott falu volt az úticélunk. A település a romániai falurombolás jelképévé vált: 1988-ban elárasztották egy új víztározó építésekor. A települést 1910-ben még 679-en lakták, főleg magyarok. Az egykori falu emlékét márványtábla őrzi, körös-körül kopjafáktól szegélyezetten, amelyeken a lakosok nevei és a faluban gyakorolt vallások szimbólumai láthatóak. 180 ház volt a faluban. Az Emlékparkban az idegenvezető mesélt arról, hogyan éltek a magyarok az 1900-as évek második felében, hogyan zajlott Erdély elrománosítása, a falu elárasztásának történetéről, bemutatta a siratófalat, a kopjafaparkot.

Ezt követően tettünk egy rövid sétát a Bözödi-tó partján újjáépített templomtoronyhoz. Ezen a napon több olyan erdélyi emberrel találkoztak tanulóink, akik felébresztették bennük az erdélyi magyarok iránti tiszteletet, együttérzést.

5. nap:

Reggeli után először Szovátára utaztunk, ahol a heliotermikus Medve-tó, valamint a Piroska, Zöld, Vörös, Mogyoró tavak körül tettünk egy sétát. Végig mentünk többször is a lábmasszírozó ösvényen.

Megtekintettük a sóhegyet.

Kisétáltunka a Kilátóhoz, ahonnan fenséges panoráma tárult elénk a vidékről.

Ezt követően egy nagyon izgalmas túrán vettünk részt a parajdi Sószoros tanösvényen. Nagyon meleg nyári idő volt, így még a patakban való pancsolás is belefért a programba.

6. nap:

Korondon a reggeli után elköszöntünk a szállásadóinktól, és elindulunk hazafelé. Útközben megálltunk a tordai sóbányánál, a világ egyik leglátványosabb ember alakította földalatti területére. Itt az idegenvezető bemutatta nekünk a bánya tárnáit. A Ferenc József szállító galériában láthattuk a kiemelő szerkezetet. A visszhangok termében megszámolhattuk, hányszor verődik vissza a bekiabált szó. A Rudolf-tárna trapéz alakú kupolája 42 méter mély, 50 méter széles és 80 méter hosszú, igazi remekmű. 172 lépcsőn, 13 emeletet mentünk le a bányafenékig. Ez egyben egy időutazás is volt, mivel minden pihenőhídnál a falon meg van jelölve az az év, amikor az adott szintet kitermelték. A 20 méter magas óriáskerék is csábító volt a gyerekeknek. Innen ereszkedtünk le az összesen 112 m magas Mária Terézia-tárnába, ahol egy földalatti tó alakult ki. Hatalmas élmény volt a gyerekek számára ez a látogatás.

Utunk Kolozsvár központján át vezetett tovább.

Élményekben gazdag, feledhetetlen kirándulás volt ez mindannyiunk számára.

A kora esti órákban érkeztünk haza Vámospércsre.

Hálásak vagyunk a Nyírbusz sofőrének az utazás során tanúsított együttműködéséért, segítőkészségéért, a balesetmentes közlekedésért.